Szálljanak be velünk nyugodtan! - galéria
Szálljanak be velünk nyugodtan! - galéria
Pihenésre tökéletes.
Nos, mindenekelőtt nagyon csendesen… Már előző írásunkban is szót ejtettünk arról, hogy az LS-sorozat egyik legnagyobb ütőkártyája már a kezdetektől fogva hihetetlen csendessége, illetve végtelenül kulturált viselkedése volt, amit a harmadik generációnál nagyon komolyan vettek a gyáriak.
Hogy az erőforrás egyébként szép orgánumát minél hatékonyabban kiszűrjék az utastérből, egy ún. ellenhang-generátort építettek a kocsiba, amely az ellentétes fázisú hullámok elvén működik, kioltva a motorzajok szignifikáns részét; így lehetséges, hogy a hanger
Mintha egy másik autó vinné előttünk a motort.
Európának feszesebbre hangolva - azért zavarónak nem mondanánk
Sportolás helyett biztonságot szolgál az erőtartalék Elöl akár az alaphelyzet kétszeresére is emel
63.939 km-t mutatott az óra, amikor a szokásos 60 ezres átvizsgálás mellett első ízben kért némi gyógyí
A különlegesebb fényezés hátulütője az élettartam
65.000 km: az autót nem lehetett elindítani. A gyári álláspont szerint lemerült az elem a távirányítóban, viszont ezt jelzi az autó, amit ezúttal nem tett meg. A probléma inkább egy elektronikus zavar lehetett, melynek következtében a kulcs elfelejtette, hogy melyik autóhoz tartozik. Egy elemcsere és némi próbálkozás később megoldotta a hibát.
75.111 km: meghibásodott a légrugó szintszabályzója, az autó hátulja mindig a legmagasabb és ezzel együtt a legkeményebb helyzetben állt. A megoldás a hátsó magasságszenzor (garanciában történő) cseréje volt.
A kapcsolók háttérvilágítása néha kiég - galéria
97.444 km: a kötelezővel együtt sort kerítettünk néhány utastéri kapcsolóban kiégett izzó kicseréltetésére elsősorban a hátsó könyöklőnél, illetve a műszerfalon.
98.255 km: ez már nem betervezett szervizlátogatás volt; az autó ismételten ’fennhordta az orrát’ (na jó, igazából a fenekét), de még szerencse, hogy ezt épp a garancia lejárta előtt tette. Ezúttal párban kicserélték az első és a hátsó szintszabályozót – lekopogjuk, azóta nem jelentkezett a hiba.
150.000 km: több mint 50.000 teljesen gondmentes kilométer után elérkezett a nagyszerviz ideje. Az előírás szerint kicseréltettük a vezérműszíjat feszítőgörgőkkel együtt, a vízpumpát, illetve néhány ékszíjat.
A győri Toyotánál még az izzócsere sem megy.
Ezzel gyakorlatilag el is érkeztünk a Lexusok talán legnagyobb hazai problémájához: mindössze két márkaszerviz létezik az országban (az egyik Budán, a másik pedig Pesten), így a vidéki tulajdonosoknak mindig ingázniuk kell lakhelyük és Budapest között kedvencük szakszerű karbantartása érdekében. És a fenti tapasztalatból kiindulva ne gondolják, hogy bármelyik Toyotánál megoldanak mindent; igaz némelyik szervizről jókat is hallani e téren.
A dinamizmust nem érheti panasz: ennyi minden helyzetben elegendő
A mérnökök a még mai szemmel nézve is fejlettnek számító 4,3 literes V8-as benzinmotor tervezésekor feláldoztak néhány lóerőt a lehető legkulturáltabb működés, illetve a fokozott tartósság érdekében, így a ménes papíron „csak” 282 tagot számlál. Azért „csak”, mert akkoriban - igaz valamivel frissebb konstrukcióban - egy 4,4 literes BMW 745i 333 lóerő leadására volt képes, a 4,2-es Audi A8-as pedig 335 paripát mutatott fel. Viszont csodák csodájára – igazából az alacsonyabb tömeg miatt – az LS a menetteljesítmények terén több mint 50 lóerős hátránya ellenére fej-fej mellett küzd a két konkurens típussal; érdekességképp: a gyári adatok alapján mindhárom modell pontosan 6,3 másodperc alatt abszolválja a százas sprintet, végsebességük pedig egyaránt 250 km/óra (korlátozva).
A 6,3 szekundumos sprintidő (és a 170 ezer km-után mért 6,5 úgyszintén) garancia arra, hogy nincs itt szükség több lóerőre. A teljesítményről igazából nem érdemes hosszasan mesélni: minden forgalmi helyzetben, terheléstől függetlenül bőséges erőtartalékokkal bír a limuzin, az alapjárattól-leszabályozásig tengernyi nyomatékkal büszkélkedő motor karakterisztikája egyenletes, az autó pedig 0-tól a 250 km/órás leszabályozásig töretlen lelkesedéssel csörtet – igen, még a magasabb régiókban sem fárad el, amiben komoly jelentősége van a már említett légellenállási rekordértéknek.
Akkoriban még nem minden erről szólt, de a fogyasztás így is bőven elfogadható
Még ma is páratlanul jól hasítja a szelet - galéria
A sofőr gondolataiban olvas, gyorsan alkalmazkodik, sebesen kapcsolgat, és mindvégig olyan finoman dolgozik, mintha nem is létezne. Normális közlekedés során korán felváltogat, végig 1500-as fordulat alatt tartva a motort, de nagy(obb) gázadásra gyorsan visszakapcsol, és igény szerint habozás nélkül forgatja a 6200-as leszabályozásba az ilyenkor is halk, ám gyönyörű, magas hangszíneken muzsikáló erőforrást. A sportprogram teljesen felesleges és hatása szinte érezhetetlen, igaz ez tanítás kérdése is.
Még egy érdekesség van az LS hajtásláncával kapcsolatban: a motorféket nem igazán ismeri – ez a japánok részéről egy programozott húzás, ugyanis így állításuk szerint nyugodtabb az autó futása, amiben van némi igazság. A 40-50 km/órás sebességet a kocsi szinte a gázpedál érintése nélkül tartja, ám a manuális módot használva természetesen megérkezik a motorfék. Ezen a nem túl fogyasztás- és fékbetétbarát viselkedésen folyamatos neveléssel lehet változtatni, de alapvetően ez inkább furcsa, mint rossz dolog. És a kormányzás? Köszöni szépen, jól van. A sportosság nagyon távol áll tőle, és nagyon sokat kell/lehet forgatni, de igazából nincs vele semmi baj. Jól kommunikál, egészen pontos, de luxusautósan könnyű, nagyon túlszervózott (a gyártó szerint erre a vásárlói igények miatt van szükség), áttételezése pedig szép nagy: a malomkőméretű volán kopptól-koppig nagyon sokat, 3,65-öt fordul, ám ennek a manőverezhetőség terén komoly előnyei vannak: az ötméteres szedán fordulóköre 10,4 méter – kisebb, mint egy VW Golfé.
Egy biztos: a Lexus az LS harmadik generációjának személyében is egy igazi technikai ínyencfalatot, nem utolsósorban pedig egy – főleg méreteihez képest – kivételesen ügyesen használható, anyaméh-kényelmű luxusautót dobott piacra, amely méltó utóda felmenőinek, és amelyik a márka kezdetektől képviselt szellemiségének kitaposott
Elöl a sofőr kapja a jobb ülést - galéria
Ezzel meg is érkeztünk úti célunkhoz. Remélem, hogy egy felejthetetlen, élményekben gazdag kirándulásban volt része a Lexus sokat látott, ám még mindig régi fényében tündöklő csúcsmodelljének első osztályán. Az övet kicsatolhatja, a többit elintézi az autó: kikapcsolja az ülésfűtést, az ülésmasszírozást, a fotelt pedig ajtónyitásra visszaállítja eredeti pozíciójába, csak hogy könnyebben menjen a kiszállás. De amennyiben kedve tartja, még egy rövid vetítésre velünk maradhat, hogy megismerhesse a világ egyik legsikeresebb és legszimpatikusabb luxusautójának 2006 utáni történetét.
Előző cikkünkben megemlítettük, hogy rendszerint amint bemutatja a Lexus az LS-széria aktuális modelljét, a szorgos mérnökök az esti pezsgőzést követően gyakorlatilag már másnap neki is látnak a következő generáció alapköveinek lefektetéséhez és a hosszú fejlesztéshez – tudják, ki korán kel, aranyat lel.
Tartós tesztautónk születését követően két évvel, 2006-ban be is mutatkozott a negyedik felvonás LS460 néven, amelynek nemrégiben varrták fel ráncait. A japánok ismét tanultak: először is a korábban sokak által kritizált, nem túl izgalmas karosszériavonalakat dögösre formázták (ezzel párhuzamosan csökkent a 430-as nagy üveg-fém aránya, ami az átláthatóságnak nem tesz jót és kissé bezártság érzetét kelti), illetve az utasteret is modernizálták, és az európai ízlésre formálták, megtartva az elődmodellek hagyományait. Emellett a kategória legsokoldalúbban variálható, többféleképpen is maszírozni képes jobb hátsó ülését kapta a csúcsverzió, amely elsőként hosszított tengelytávval is kapható volt. A műszerfalat bőrbe vonták, a tetőkárpit Alcantara lett, a kopásra hajlamos fékeket túlméretezték, a sokat forduló kormányt pedig változó áttételűre cserélték.
Ezen kívül nem felejtették el kényeztetőbbre hangolni a futóművet, melynek a ’comfort’-móddal kiegészülve immár három állása akad. Persze a technikai ínyencségekre szintén gondoltak a gyáriak: a 4,3 literes motor 4,6 literes lett, miközben 380 lóerősre erősödött (bár az alig combosabb nyomaték miatt csak fent érződik virgoncabbnak), és a világon elsőként nyolcgangos automatát kapott a típus. Utóbbit először szinte mindenki rosszmájúan elítélte, mondván feleslegesen sok a fokozat, de (ismét) beigazolódott a Lexus igaza: négy évvel az LS után ugyanilyen 8 sebességes egységet vetett be az Audi, a BMW és a Porsche, most pedig már mindenki dicséri.
Ha már az innovációnál tartunk: a világ első hibrid luxusautója szintén az LS Lexus volt, mégpedig a manapság is a csúcsot képviselő LS600h, melynek 445 lóerős összteljesítményű összkerekes hajtáslánca 9,3 literes átlagfogyasztásával szinte csodaszámba megy – főleg az üresen 2,3 tonnás tömeg tükrében. És az LS történelmében először a hosszított „L” változatok és az összkerekes modellek mellett megjelentek a vezetést támogató újkori biztonsági rendszerek (naná, hogy a konkurencia előtt): vészhelyzetben kormányozni is képes ütközéselhárító/menetstabilizáló, adaptív tempomat, sávtartó automatika és elalvásfigyelő. Szó mi szó, a fenti felsorolásból jól látszik, hogy ismét nem unatkoztak a mérnökök.
Még mielőtt elfelejteném, halkan jegyzem meg, hogy a konkurencia luxusmodelljeivel összehasonlítva rövid életciklusú zászlóshajó negyedik generációja lassan nyugdíjba vonul, ami egyben azt is jelenti, hogy minden valószínűség szerint már a fejlesztés utolsó stádiumában jár a rövidesen érkező trónörökös. Garantálom, hogy ezúttal sem fogunk csalódni…